Paplanfelhők közt fülledt melegben érintem tükörsima dombjaid; elveszek a szépségedben és te a kékségemben, belemerülök lágy ölelésedbe; lassan mozgok – szinte csak ujjaim -, hogy ijedten el ne reppenjen a pillanat, mely körém fonódva gyengéden szorít; párás homályosságban suttog a szellő és közben úgy érzem, hogy egyre közelebb érek bámulatosan gyönyört adó ormodhoz. Elveszek!
Fotógaléria
