Paplanfelhők közt fülledt melegben érintem tükörsima dombjaid,
elveszek a szépségedben és te a kékségemben, belemerülök lágy ölelésedbe.

Lassan mozgok – szinte csak ujjaim -, hogy el ne reppenjen ijedten a pillanat,
mely körém fonódva gyengéden szorít.

Párás homályosságban suttog a szellő és közben úgy érzem,
hogy egyre közelebb érek bámulatosan gyönyört adó ormodhoz.
Elveszek!

Fotógaléria