Csend mindenhol, mélységes és fullasztó!
Végleg elhalkult hát a régi dallam, a jól ismert kedves harmónia.
Leszegett fejjel rugdosom az utca apró köveit,
Aztán felnézek és kutatom az éj foszlányait.

Egy hegedű dallamát sodorja felém a szél,
Némasághoz szokott szívem ütemre végre verni kezd.
Idegen ritmusok zendülnek fel, hangos ricsaj!
Hamis hangok elől gyors léptekkel menekülök el.

Kezeimet riadtan fülemre tapasztom,
Könnyeimet nyelem a döbbent haragtól.
Eltűnt hát mit valaha rajongásig szerettem,
Néma hangszerek billentyűit pengetem.

Tiszta szívből jövő zene nélkül élni nem tudok,
Ezért új muzsikaszó után kutatok.
Végtelen csend vár majd úgyis a síromban,
Addig viszont élni szeretnék boldogan!

Fotógaléria