A Fellegvárban halk, megnyugtató morajjá szelídül a budapesti zsivaj, ha odaadóan figyelek a sötétségben mégis tisztán, minden láthatóvá lesz. Az éjjel beszippantja a városban hömpölygő élet zaját, a hold lakatot rak a hangoskodó világ szájára és a folyó kényes hideg Hölgyként vonul el a büszke Hegy előtt, bájait felkínálja a kíváncsi szememnek, de valahonnan már tudom, hogy csodálni szabad őt, érinteni már sohasem!

Fotógaléria