Az irány teljesen egyértelművé vált, ragyogó napsütésben pompázó januári napon nyakamba vettem a kedvenc fotómasinámat és elindultam felé. Meglehetősen fogvacogtató, csontokig hatoló jeges szél azonban beűzött minket a Mátyás templomba, zseniális döntésnek bizonyult betérni ebbe az ámulatba ejtő szentélybe, amely maga a történelem, teljes fényével, derűjével és borújával együtt.  A testem feloldozva,  a lelkem megpihenve gondolat cunami árasztotta el sohasem nyugvó elmémet, múlt és jelen harcai, összes terhe kősziklaként szakadt a lelkemre de csak azért, hogy a mélységes mélyre zárt érzéseim számára szabad csatornát nyissanak. Ebben az eufórikus és magasztos pillanatban valamint a misztikus fények centrumában megszólalt a templomi kórus főpróbája, ami tökéletes, romantikus és egyben katartikus élmény volt.  E varázslatos, örökérvényű pillanatot konzerváltam és be is zártam magamba azért, hogy ezt a megható és lélekemelő élményt  időről – időre újra előhívhassam majd a végetlenül szomorú napokon. Ekkor talán ráeszmélek arra, hogy mindig velem van remény és bár sokszor azt gondolom úgyis minden hiába, de én mégis megteszem. Az irány teljesen egyértelművé vált.

Képgaléria