Dunaparti séta szeptemberben

    • 16
    1024 684 Budavári Fotó – Videó – Kisfilm △

    Szeptember volt, évadja szép múlásnak, s újra mennem kellett! Merre visz ezúttal az utam és hol találom meg vágyaim eszményi sétányát? Mikor érezheti elmém folyton őrlődő csónakja révben magát? Lelki vívódásaim kereszttüze  hozzá sodort, ahol a kora őszi fényekben róttam utamat, de nem voltam végre egyedül! Társam ezúttal is a hűséges “fotómasinám” volt, megmutattam neki milyen szép és egyszerűen tökéletes a világ. – Látod a színeket és a formákat? .. az érzelmeket? – Látom – válaszolja!

    Ő az egyetlen aki tökéletesen megért engem és ettől tökéletesen boldog vagyok! “de Elfáradtam” … leültem a hullámzó folyó partján, gondolataim áradata és a folyam sötét habjával szinkronban áramlott bennem minden gondolat.

     A közelben két barát pecázott és halk beszélgetésüket elhozta hozzám a hűvösödő szél, mellbe vágott ez a ma már szinte képtelen kép, se barátok, se beszélgetések csak a facebook hangulatjelei, ami  egy krajcárt sem ér. Üresek az utcák és üres a templom is, még csak egy plébános sincs akivel megoszthatnám kínzó gyötrelmeimet, így most is Ő az aki meghallgat. “A földi élet maga a paradicsom, de vannak emberek akik pokollá teszik!” … reménytelenül vágyakozom egy „normális” világra, ahol hekket eszünk és egy pofa sörrel leöblítjük majd sétálunk a Balaton partján, a lemenő nap elképesztő fényeit szemlélve. Elindultam egy hosszú sóhaj kíséretében és fotóztam tovább.

    Fotógaléria