Eltévedve és kimerülve tettem meg az utat – nélküled! – , hosszú, fagyos és kanyargós volt, de kis időre megint Rád találtam. Süvöltő szellő és fáradt fény fogadta összes zsibongó gondolatom a zajongóktól távol, csak lépteim voltak velem hangtalan. Észrevétlenül furcsa könnyedség és légies gondtalanság keringett körülöttem, megkönnyebbülve bolyongásom talán célt talált, hiszen ott álltam a mélységes kék ég határán ahonnan indultam és ahová érkezem majd.
De lehet, nem is emlékezhetem majd rá…
Fotógaléria
