Magányosan nyúlok a felhőkig, előttem még maga a lemenő nap is megpihen. A város fölé emelkedek és vörös szemekkel némán figyelem, őrzöm az életem kusza titkait. Egyedül állok a hegy tetején, szemlélem az éjjeli holdvilágot, miközben a neonfények csillogva összefolynak. Különös magány ez, hiszen mindenekfelett állok és úgy érzem mindenen túl vagyok már, komor torony vagyok, amely oltalmat kínál, de cserébe békére vár.
https://budavarifoto.hu/wp-content/uploads/2018/06/Harmashatarhegy-este-20180616-11-1024x684.jpg
1024
684
Budavári Fotó ▲
Budavári Fotó ▲
https://budavarifoto.hu/wp-content/uploads/2018/06/Harmashatarhegy-este-20180616-11-1024x684.jpg