Tatabánya – Turul-emlékmű

    • 288
    1024 684 Budavári Fotó ▲

    Hatalmas sólyomként felemelkedni, önfeledten szárnyalni, szabadon lebegni csak az égbolton lehet, azt hiszem szűk már ez a világ én nékem, sokszor csak bukdácsolok a fagyos sötétben; Kóbor lelkem folyton a magasba vágyódik, hisz repülés közben hátra nem nézek, itt a felhők felett a múlt kegyetlen árnyai tovább nem kísértenek. És a kihűlt szavak! Álarc mögé bújtatott gondolatok helyett inkább a szél borzolja már bőrömet, bár néha tudnám merre is repüljek? Alkonyodik lassan, s egy kopár sziklabérc egyre csak hívogat, a Nap és a Hold az én hűséges barátaim, ők tudják csupán hogy hol és ki vagyok!

    Fotógaléria

    Adatvédelmi Nyilatkozat

    Az alábbi gomb elfogadásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés b) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján -tudomásul veszem, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelheti.

    További részletek: https://invisio.hu/adatvedelem/

    Webhelyünk sütiket használ, elsősorban harmadik fél szolgáltatásaitól. Határozza meg adatvédelmi preferenciáit és / vagy fogadja el a sütik használatát.