Árnyékba öltözve lassan haladt át előttem, ahogyan ültem ott mindenek felett magányomban; Szomorú szemmel mosolyra húztam a szám, de fátyolos…
Hatalmas panoráma előtt, magányosan és erőtlenül állok. Belémszűrődik lassan a zaj, idővel egyre fájón és hangosabban; Pulzálva lüktet, majd üvöltve…
Mi értelme topogva vívódni, s újra elmenni vagy örökre maradni, Romokban hever a tegnap vára és sötét borul a rozsdás…
Hit, Fények, Remények. Bíbor szívemben elrejtőzve élnek! Mosoly, Könny, Vihar. Értetlen szemeinkben váltakozva csillan! Vágyak, Zárak, Keresztek. Rozsdás lakattal kulcsolják…
Mintha elvesztett volna, mintha üres lenne minden, üres lenne itt bent! Mintha minden, ami bennem volt, elvitted volna. Mintha! Fotógaléria
Szeretném ha maradna … mérhetetlen távolságból nézem, ahogy lassan eltűnik a messzeségben. Szeretném ha elhagyna … minden pillanatban érzem, hogy…
Eltévedve és kimerülve tettem meg az utat – nélküled! – , hosszú, fagyos és kanyargós volt, de kis időre megint Rád találtam. Süvöltő…
Az alábbi gomb elfogadásával - az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) 6. cikk (1) bekezdés b) pontja, továbbá a 7. cikk rendelkezése alapján -tudomásul veszem, hogy az adatkezelő a most megadott személyes adataimat a GDPR, továbbá a saját adatkezelési tájékoztatójának feltételei szerint kezelheti.
További részletek: https://invisio.hu/adatvedelem/